Ajánlottak egy könyvet - igaz, már nem először, de most hallottam meg végre. Viskó a címe, az írója pedig WM. Paul Young. Tízmillió példányban kelt eddig el, és a neten annyira felmagasztalják, mintha a világ nyolcadik csodája lenne. Így aztán óhatatlanul csalódik az ember. Ezzel együtt is állítom: tényleg el kell olvasni.

Egy 6 gyermekes család legkisebb kislánykáját elrabolja egy sorozatgyilkos, és brutálisan meggyilkolja. A regény főszereplője az apa, aki 5-6 fájdalomban, gyászban eltöltött év után kap egy levélkét, egy meghívót abba az erdei viskóba, ahol megtalálták annak idején a kislány véres kis ruháját. A meghívó pedig nem más, mint maga a Jóisten. Az apa elmegy, és a regény lényegi része tulajdonképpen itt kezdődik, mert az eddigi megszokott isten-kép és tanítások helyett egy merőben más megközelítésben találkozhatunk a transzcendens világgal. A fülszövegen ott a figyelmeztetés: Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés. Egy kétségbeesett, kételyekkel teli ember keresése.

A legmegrázóbb része a regénynek, amikor az apa keserves küzdelem árán eljut a megbocsátásig. Azért írok erről a könyvről, mert a gyászról szól, az elfogadhatatlan elfogadásáról, a megbékélésről.