Már több éve megvettem Nádas Péter könyvét: Saját halál, de nem olvastam el. Nem tudom, miért, beleolvastam, és aztán nem vonzott a könyv. Azóta is sokak hivatkozását hallottam a könyvre, először Polcz Alaine emlegette - talán éppen azért vásároltam meg -, de azóta is többször hallottam emlegetni. Tulajdonképpen nem más, mint az író szívinfarktusa során átélt halálközeli élménye.

Kiolvastam végre, és azt gondolom, hiába olvastam tucatjával már halálközeli élmények leírását, azért az mégiscsak más, ha egy író írja le, méghozzá jó író. Közhely, hogy azt mondjuk, a halál is egyfajta születés, de ez csak fikció marad, mindaddig, míg magunk is át nem éljük. Most Nádas Péternek sikerült átdobnia számomra valamit mégis, sokkal valóságosabban átélem, hogyan vagyunk benne az időtlen világmindenségben, és hogyan éljem át végre azt a folytonosságot, amiben a halál csupán egy átlépés egy olyan kapun, ahol odaát is található valami. Amikor a halállal foglalkozunk, akkor az élettel foglalkozunk, részben ezzel a pár évvel, ami a szűk látómezőnkben van, részben az ezen túli létezéssel. Az ittléttel azért, mert a transzcendenssel való foglalkozás meghatározza azt is, hogyan éljünk. És persze meghatározza elhunyt hozzátartozónkhoz való viszonyunkat is, a gyászunkat is. A hiány az hiány marad, ez ellen nincs menekvés, de talán megment a teljes kétségbeeséstől.

A másik könyv, amit szintén most olvastam ki, szintén a halálról szól egyfelől, másfelől meg dehogy a halálról, az életről! Igaz történet. Randy Paush három gyermekes egyetemi tanárnál hasnyálmirigyrákot állapítottak meg, kiderült, hogy pár hónapja van hátra. Az egyetemen tartott un. "utolsó előadás"-ra ezért már úgy készült, hogy tudta, meg fog halni. Szeretett volna a három kicsi gyerekének örökül hagyni valami értéket, és ezért ezt az előadást úgy állította össze, hogy az ne csak a hallgatóknak, de majd a felcseperedő gyerekeinek is maradandó érték legyen. Erről az előadásáról készült a könyv, és az a tanítása, hogyan éljük az életünket. Nagyon egyszerű dolgok vannak benne, nincs reveláció hatása, de azért mégis kicsit eltöpreng az ember az életén.