A legfontosabb, amit mondani szeretnék: nagyon szeretem a hivatásomat, sőt, azt veszem észre, minden egyes találkozással egyre inkább mélyül ez a hivatásszeretet. Sokan kérdezik tőlem: Nem szomorít el téged az a sok fájdalom, amit tapasztalsz a munkád során? De, néha elszomorít, sőt, az is megesik, hogy elsírom magam. Ugyanakkor felemelő emberi találkozásokban van részem, mert amikor valaki feltárja a szívének legmélyebb zugait, akkor nem a szakember találkozik a segítséget kérővel, hanem lélek a lélekkel. Sokszor gondolom, hogy  a segítés nem is a szakértelmen múlik igazán, hanem ezen a  különleges mélységű együttléten.

Négy gyermekem van, akik közül kettő már kirepült a fészekből, ketten pedig velem élnek. Foglalkozásaimat tekintve író, újságíró, mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó vagyok.

Sok mindennel foglalkoztam az életem során, de csak azokat említem, amelyek ma is meghatározzák az életemet. Tizenöt éve kapcsolódtam a hospice mozgalomhoz, önkéntes segítőként látogatva haldokló betegeket és családtagjaikat. Ez azért fontos számomra, mert megtapasztaltam, hogy az elmenők az élet legnagyobb tanítómesterei, és sokat gazdagodtam általuk. 2000-ben tanulmányúton voltam Oxfordban a Sobell Hospice házban, és a Children Hospice-ban, ahol szintén sokat tanultam.

Sokat köszönhetek dr. Muszbek Katalinnak, a Budapest Hospice Ház orvos-igazgatójának, aki szeretettel támogatott az utamon, és mindig számíthattam bölcs tanácsaira.

Abban a szerencsében részesültem, hogy Polcz Alaine tanítványa lehettem, aki − sokak mellett − szeretett barátjának is vallott engem.

Kilencedik éve vezetek gyászcsoportot a Budapest Hospice Házban. Előadok az ETI és a Magyar Hospice Egyesület által szervezett hospice tanfolyamokon, a Wesley Lelkészképző Főiskolán, a Feldmár Intézetben, az ELTE Perinatális Szaktanácsadó képzésén, a Pszinapszison, és előadásokat tartok szakmai konferenciákon.

Hospice tevékenységemért 2001-ben Pro Sanitate kormánykitüntetésben részesültem. Cselekvő csend című tanulmányom I. díjat nyert a Bálint Budapest pályázaton, az Asszonyok álmában síró babák című könyvem Elle Irodalmi díjat nyert dokumentarista kategóriában. A Partitúra (Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel) bestseller lett a hazai könyvpiacon, bár ez inkább Alaine érdeme. 2009-ben a Hospice és Palliatív  Egyesület pályázatára küldött Jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is című tanulmányom különdíjat nyert, amellyel egyúttal a perinatális gyász témakörében végzett tevékenységem is elismerést nyert. 2010-ben beválasztottak a Who is who Magyarországon életrajzi lexikonba.

Bővebben lehet ismerkedni velem a másik honlapomon: www.singer.hu

Örömmel és jó szívvel fogadok minden hozzám fordulót, aki akár csak egy levélben, vagy a gyászcsoportban, vagy személyesen remél tőlem segítséget:

Singer Magdolna